Novemberben is volt BATI-MATI. A Terülj, terülj, asztalkám... című mesét láthatták az érdeklődők.

A BATI-MATI ötlete nekem pattant ki a fejemből. Csak ültem a kocsiban, valamelyik tájelőadásról hazafelé. S csak úgy jött! Hipp és hopp!

Egy frászkarikát! Nyilvánvaló volt, hogy a matiné előadások ötlete jó. Igen ám, de matiné általában vasárnap van. Csakhogy vasárnap nincs nyitva a művelődési ház. Akkor legyen szombaton. SzomBATI MATIné. Hát így történt. Ez pont egy évvel ezelőtt. Azóta van BATI-MATI, minden hónap utolsó szombat délelőttjén, kivéve a decembert, mert akkor 24-én délután lesz.

BATI-MATI szórólap

 

Ilyen a BATI-MATI szórólapja.

Terülj terülj asztalkám

 

Ez meg a plakát volt.

 

Az előadás remekül sikerült. A szülők bosszankodtak egy kicsit, mert nem volt telt ház, pedig Ők is mennyi körlevelet elküldtek.

Sajnálatos a módon a lustaság fél egészség. Kényelmesebb a gyereket leültetni az Eperke elé (addig se kell vele foglalkozni) és ledögleni egy sörrel a kanapéra, minthogy felöltözni és színházba jönni, hogy a kicsike lásson végre valami neki valót is.

A produkció után kézműves foglalkozás is volt. Egy jópofa csacsit lehetett elkészíteni, aminek ha meghúzzák a fülét, akkor arannyal teli zacskó bukkan elő.

Valamit meg kell állapítanom: gyakran látom, hogy a meséket és az utána következő kézműves foglalkozást a felnőttek sokkal jobban élvezik, mint a gyerekeik.

Végül delet ütött az óra, s a vendégek hazamentek. Mi pedig összepakoltuk az előadás díszleteit, kellékeit, technikai berendezéseit.

Néha elgondolkodom azon, ha mindezt a bécsi út végétől csináljuk, akkor már komplett személyzetünk lenne egy saját, fix épületben. De ez itt Magyarország, ahol ha jót csinálsz, csak beléd rúgnak. Ahol érdemteleneket támogat a hatalom, ahol a tehetség és kreativitás halálra van ítélve.

De akkor sem zárom szomorúsággal!
Örömmel ajánlom japán kollégáimat, akik szintén párban dolgoznak, mint mi.