Éppen 130 esztendeje született a magyar irodalom és újságírás egyik kiválósága, aki a humorban nem ismert tréfát, aki diploma nélkül is többdiplomás lett, aki a Gulliver történetek szerzőjét tartotta példaképnek, aki megírta, hogy írnak mások, aki megsejtette a Milgram elméletet, aki először ült repülőgépen Magyarországon, aki úgy fordított németből és angolból, hogy azok közül egyik nyelvet sem bírta,  aki első feleségét megszöktette, a másodikkal pedig édes pokol volt az élete, aki mindenkit ismert, aki valamit is számított a magyar irodalomban, akit mindenki ismert, aki lelkes támogatója volt az eszperantó nyelv elterjedésének, aki egyszerre volt mélységesen szomorú, keserédesen vidám, elgondolkodtatóan filozofikus és harsányan humoros, aki önmagát költőnek tartotta, bár verset csak keveset írt, aki körbeutazta a koponyáját, hogy aztán egy nyár végi napon átköltözzön egy csöndes és végleges öröklakásba.


„Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él."

 

Karinthy Frigyes 130