Phineas Taylor Barnumnak egyik híres mondása így maradt az utókorra:

„Minden percben születik egy balek!”

Ezen nincs mit vitatkozni, s Ő dollármilliókat keresett szemfényvesztéssel - de milliókat szórakoztatott is vele. Hiába, az emberek megnéztek mindent, ami szokatlan, s fizetni is hajlandók voltak érte, hogy láthassák. Így van ez ma is. Nem igaz, pajtikák?
.
Barnum, a későbbi cirkuszkirály az amerikai Connecticut állam Bethel nevű kisvárosában született 1810. július 5-én. Édesapja szabó és fűszeres volt. Ezen a pályán indult el tíz gyermeke közül a hatodik, a különös nevű Phineas is.

Már gyerekkorában is érdekelték a korabeli "múzeumok", amelyek tulajdonképpen a vásári mutatványosok bemutató-helyiségei voltak. Itt távoli világrészekről származó ritka növényeket, állatokat, szép ásványokat, néger varázslók eszközeit, tolldíszeket lehetett látni; de mutogattak itt ötlábú borjút, egzotikus madarakat és egyéb, különlegességeket. Kedveltek voltak a diorámák is, amelyekben néhány cent befizetése után idegen városokat, tájakat láthattak az egész életüket egy helyen leélő egyszerű emberek.
.
A fiatal Barnum kezdetnek egy ilyen "múzeumot" vásárolt meg 1835 augusztusában, és rögtön kieszelt egy nagy szélhámosságot: tíz cent belépődíj ellenében mutogatta azt az állítólag 160 éves néger rabszolganőt, aki a nagy Washingtont -a haza apját- is dajkálta valaha. Az egészből persze semmi sem volt igaz, de az bizonyos, hogy kíváncsi nézők ezrei sereglettek oda, hogy megnézzék. Ezzel kezdődött a humbugkirály pályafutása.
.
A múzeum következő nagy szerzeménye a magyar Kempelen Farkas által fél évszázaddal előbb készített sakkautomata volt, ami ugyancsak vonzotta a nézőket. A látogatók jelenlétében a játék megkezdése előtt felhúzták a gépet, amelyről csak a személyzet tudta, hogy egy sakkozó bújik meg benne, s kezdődhetett a parti. Mutogattak itt élő állatokat, óriáskígyót, orangutánt, de fehér hajú albinót és törpe pigmeust is.
.
A múzeum sikere után már csak egy lépés volt az első vándorcirkusz megszervezése. Barnum cirkusza bejárta a világot. Megfordult Magyarországon is; négy hosszú vasúti szerelvény vitte Győrből Budapestre a cirkuszos kocsikat és az egyéb felszerelést. A hatalmas Barnum cirkuszban egyszerre több porondon folyt a műsor.
.
Közben Barnum több emeletes új épületben nyitotta meg Amerika Múzeuma elnevezésű kiállítási helyiségeit New Yorkban 1842 újév napján. A múzeumban rengeteg látványosság volt összezsúfolva, de volt itt étterem és biliárd klub is. Az épületben működött Matthew Brady, a kor leghíresebb fényképészének műterme is. Barnum csalástól mentes, nagy ötlete volt, amikor egy londoni állatkerttől megvásárolta Jumbo-t, az óriási elefántot. Számtalan gyermek ült a hátán, közöttük a kicsi Winston Churcill is. Milliók kedvence volt Jumbo, míg aztán egy vasúti balesetben elpusztult. Kitömték és Barnum múzeumában állították ki; itt semmisült meg -Kempelen automatájával és még sok pótolhatatlan technikatörténeti emlékkel együtt- 1863. július 13-án, amikor a múzeum leégett.
.
A Jumbo-projekt mellett számtalan, csupán a szórakoztató látványosságot szolgáló ötletet is megvalósított (óriás akvárium, első panoptikum, stb.). Amerika első koncertszervezőjeként Svédországból szerződtette le a kor híres énekesnőjét Jenny Lind-et, akivel 93 koncertet adtak, s ennek bevételének jelentős részét jótékony célra fordították. Mellette dollármilliókat adományozott különféle polgári, szociális szervezeteknek, egyetemeknek. De ezeket kevésbé említik a róla szóló életrajzi írások.

.
Barnum halála után (1891) hagyatékában megtalálták a csalásról és vagyonszerzésről írt könyvét, melyből kiderül, ő volt minden idők legnagyobb mutatványosa, cirkuszigazgatója: a humbugkirály.Sajnos Magyarországon is egyre több barom... izé „barnum” akad, akik -az eredetivel ellentétben- nem szórakoztatnak, viszont remekül szórakoznak. Ráadásul a mi kárunkra.