Ajándékul néhány napot Pécs környékén töltöttünk. Gondoltam, útinaplót készítek róla, de szerintem a kutyát se érdekelné. Aki akar, látogasson el oda és tapasztalja meg a saját bőrén az ottani emberek kedvességét, nyugalmát, a finom ízeket, borokat és látnivalókat. Érdemes.


Tudom, hülyeség, de egyetlen dolgot mégis kiemelnék. Pécsen az egyik aprócska csokiboltban lettem figyelmes egy gyerekkoromból ismert dobozra. Fekete doboz arany pöttyökkel, s a közepén piros meggy-párral. Konyakmeggy! Nyami! Évek óta szerettem volna enni, de ami kapható a „teszkóban” meg másutt, az nagy csalódás. Az üzletet vezető hölgy felvilágosított, hogy ez az eredeti, a lellei konyakmeggy. Belga csoki, francia konyak és igazi meggy a közepén... Kár, hogy csak egy dobozzal vettünk!

Ám van folytatása is a dolognak. Felkerestem a konyakmeggy honlapját (http://konyakmeggy.com), s nem állhattam meg, hogy -kivételesen- dicsérő szavakat írjak a form keretein belül. Plusz érdeklődtem, hogy Győrben, hol a bánatban kapható a termékük. S néhány nap után -kedves meglepetésre- felhívott telefonon T. László úr a lellei konyakmeggytől. Köszönte, hogy köszöntem, s ígérte, hamarosan tájékoztat. Jól esett. Pesten több száz helyen kapható, Pécsen csaknem 70 bolt árulja. Győrben -állítólag- négy vagy öt. Viszont Pécsről -meg máshonnan is- úgy látják Győrt, mintha az maga lenne a Kánaán, a magyar csoda, ahol toppon van az ipar meg a nagy minden. Hát...innen nézve...


Szóval: konyakmeggy. Megőrzendő magyar különlegesség.