A kis James családja egy régi, angol és nagyon gazdag bevándorló família. Afféle úttörők voltak, hatalmas birtokkal, ranggal és befolyással Amerikában. Róluk nevezték el Cooperstown városát ( vagyis helyesebben így szólna: magukról nevezték el, hiszen ott állt a családi kastély - Cooperstown ma New York része). A kisfiúnak sok testvére nem érte meg a felnőttkort, de Ő -szerencsére- nagyon is életrevalónak bizonyult. Minden csínytevésben, rosszaságban részt vett, melynek eredményeképpen kicsapták az iskolából. Nem rendítette meg a dolog, magántanuló lett, majd iskolái után belépett a hadseregbe. A haditengerészetet is kalandnak fogta fel, s a hadnagyságig meg sem állt.


Még csak húsz éves, amikor leszerel és megházasodik. Nem sokára a papája átlép az árnyékvilágba, s innentől kezdve Cooper majdnem a gazdag földesurak gondtalan életét éli. Utazgat, rengeteget olvas, élményeket gyűjt - jelentsen e szó bármit is. Együtt énekel az indián és fekete bőrű fölművelőkkel, tanulja, tanulmányozza kultúrájukat. Aztán 31 évesen megírja első igazi regénykéjét a Bőrharisnyát. Szerintem Ő lepődik meg a legjobban, mekkora siker lesz. S innentől kezdve 30 év szorgos munka következik. Könyveiből megismeri a világ a delaver indiánokat, Vadölőt, Csingacsgukot, az utolsó mohikánt, Sólyomszemet és nem utolsó sorban Natty Bumppot. Cooper az első, aki az indiánokról lerántja a vadember jelmezt, s igazi hősökként tudja bemutatni őket.

Cooper


James Fenimore Cooper felemelte az amerikai irodalmat az európai irodalom mellé, s romantikus hangvétele néha bizony még példát is mutatott egyeseknek. Példátlanul művelt és felvilágosult szellemű ember volt, egy ideig az Egyesült Államok franciaországi konzuljaként is tevékenykedett. Francia nyelven megjelent művei nem fordítások, hanem újrafogalmazások. Az  utolsó mohikán című regénye pedig igazi agitációja a humanizmusnak, példája az emberi egyenjogúságnak. 61 esztendősen, szerető család körében, tele munkakedvvel lépett át az örök vadászmezőkre, ahol már várta Unkasz, Csingacsguk és a többiek.