2003-ban ezzel a címmel készült egy angol-luxemburgi koprodukciós film Tracy Chevalier azonos című regényéből, melyben Colin Firth és Scarlett Johansson játszották a főszerepeket. A lassú folyású történet a 17. századi vidéki Hollandiájába varázsolja a nézőt, ahol belepillanthatunk a sokáig tökismeretlen festő Jan Vermeer hétköznapjaiba, s részesei lehetünk egy alkotás születésének.

Mindez persze csak az írói fantázia mozivászonra varázslása, annak viszont kiváló. Magam is szeretem használni azt a módszert, melyben valós tényeket keverünk össze elmeszüleménnyel oly arányban és elrendezésben, hogy az összkép végül valóságosnak hasson.

 

Mert mit is tudunk Jan Vermeer van Delftről, akinek alig 35 festménye maradt ránk? Szinte semmit. No persze ez, azért nem igaz. A keresztlevelét 1632. október 31-én keltezték. A család viszonylag jómódú volt és az ügyeskezű fiút Carel Fabritius festőiskolájába adták, ahol hat esztendeig tanoncoskodott. 21 évesen már mesteri szinten kezelte az ecsetet, s a helyi céhben magas pozíciót töltött be. Képeit csakis megrendelésre készítette, s az évente két festmény eladásából illetve a műkereskedői bevételeiből kényelmesen eltartotta népes családját. Részletek nem ismeretesek, de képei sokat elárulnak személyiségéről. A különleges árnyalású élénk színek varázslata egy új művészet előfutára volt. Elfojtott szenvedély tombolt benne, s világosan érezhető, néha szeretett volna kitörni abból az életből, amiben lennie kellett. De akaratgyenge és erőtlen volt. Szinte egész életét Delftben élte le, s anyósa házának padlásszobájában alkotott.

A Francia-Holland háború 1672-es kirobbanása anyagi romlásba taszította a családot, s néhány év leforgása alatt teljesen tönkrementek. A kölcsönöket felélték, s Vermeer képtelen volt feldolgozni kudarcait, kezelni tehetetlenségét. Bár forrás nincs róla, de szerintem önmaga segítette át magát a túlvilágra. Amijük csak maradt lefoglalták, potom pénzért elárverezték, széthordták.

Személye és művészete sokáig feledésbe merült, s csak a 19. század vége felé kezdték felismerni és értékelni munkásságát, ami nem volt könnyű feladat, mert csak kevés képét szignózta. Sok alkotása más név alatt cserélt gazdát, s bizony sok olyan kép is van, amit ugyan nem Ő festett, de neki tulajdonítva Vermeer néven értékesítettek. Szóval hihetetlen kavarodás volt és van körülötte, melynek kibogozására semmi remény sincs. A piacon, a múzeumokban rengeteg hamisítvány vagy másolat látható, s csak szerény darabszámukról tudják a teljes igazságot. Leghíresebb utánzója és hamisítója a holland Han van Meegeren, aki szintén megérdemelne egy külön bejegyzést, mert olyan zseniálisan másolta Vermeer és mások stílusát, hogy még a művészettörténészeket is zavarba hozta. (Persze Wahorn Andrástól tudjuk már rég, hogy a művészettörténet meg le van sza*va.)

 

Ám az igazi vagy legalábbis annak elismert, aláírt képei tényleg csodálatosak. A Leány gyöngyfülbevalóval című kép, s annak keletkezéséről szóló, fantáziával átitatott történetét bemutató filmet azoknak ajánlom, akik szeretik a pontos és hiteles színészi játékstílust, a szépen világított és fotografált képeket meghintve némi romantikával s egy csöpp melankóliával. Leány, gyöngyfülbevalóval. Forgatókönyv: Olivia Hetreed Rendezte:Peter Webber

Leány gyöngyfülbevalóval