Avagy: Tényleg a mi Bolyai Jánosunktól lopta Einstein a relativitás elméletet?


Az interneten gyakorta felbukkannak olyan hamisságok, tévhitek, amelyeket sokan axiómaként terjesztenek tovább. Volt olyan, amiről magam is írtam már, most ennek ideidézését hanyagolom.


Magyar vagyok. Felmenőim, ameddig csak ellátni, mind magyarok voltak. Akad közöttük néhány olyan név is, kik történelmünkben jelentős tetteket hajtottak végre. Büszke vagyok a hazámra, bár gyakorta kell szégyenkeznem az itt tomboló magyar értékpusztítástól. Minden olyan hírt viszont nagy örömmel veszek, ami öregbíti hírnevünket szerte a világban. Ilyen volt például Bolyai János leginkább Appendix címen ismert művének felvétele az UNESCO világemlékezeti programjába. (Mellesleg a közel kétszáz dokumentumból öt magyar vonatkozású.)


A két híres Bolyai
Szerencsére mi magyarok bőven büszkélkedhetünk jó néhány tudományos nagysággal. Közöttük ott szerepel a két Bolyai, vagyis Bolyai Farkas és fia, Bolyai János neve is. Bolyai Farkas professzor úr az első magyar matematikus, a Magyar Tudós Társaság tagja, aki csaknem ötven évig a matematika és geometria mellett kémiát, fizikát is tanított a marosvásárhelyi református kollégiumban. Mindezek mellett foglalkozott többek közt festészettel, nyelvtudománnyal, borászattal és takarékos kályhákkal is. Jó barátságot ápolt, s rendszeresen levelezett Carl Friedrich Gauss német matematikussal.


Bolyai János 
Kisgyermekként édesapja oktatta. Ügyesen muzsikált, s az alapiskolákat nagy ugrásokkal, kiváló vizsgaeredménnyel végezte el. Bécsben tanult és foglalkoztatott hadmérnök lett. Mellette matematikai és geometriai kutatásokat folytatott, melyek közül csak nagyon keveset publikált. Már hadmérnök volt, fiatal tiszt, amikor sikerült egy 2000 éves geometriai kérdést megoldania. Ennek kidolgozott, bővített formáját ismerjük Appendix néven, melyben olyan alaptéziseket is felvetett, melyek később alapot adhattak egy legenda megteremtéséhez.


Sajnos a két Bolyai jelentőségét csak jóval haláluk után kezdték felismerni, így fordulhatnak elő afféle történetek is, melyek kissé túlzóak lehetnek, vagy épp pontatlanul mutatják be a tényeket.


A legenda
A világhálón terjedő szenzációhajhász hírt igyekszem röviden összefoglalni. E szerint Albert Einstein halála után közjegyzői közreműködéssel vizsgálták át hagyatékát, melyben megtalálták Bolyai János egyik kiadatlan kéziratát. A latinul és németül íródott műben nagy részletességgel beszámol a ma már einsteini relativitás elméletként ismert alapszabályról. A legenda arról is tájékoztat, hogy Bolyai János halálát közeledve diákládájába gyűjtötte össze írásait. E ládát Marosvásárhelyen a Teleki Tékában őrizték. 1914-ben ide látogatott el Albert Einstein és kutatási engedélyt kapva napokon át tanulmányozta a kéziratokat. Csak jóval a tudós távozása után vették észre, hogy a számozott iratkötegek közül egynek lába kélt. Tehát ezek alapján kijelenthető, hogy A. Einstein a mi Bolyai Jánosunktól csente el a relativitás elméletet.


Akkor igyekezzünk a tényekre koncentrálni.
Természetesen csodás lenne, ha ez így igaz lenne, de sajnos ez, ebben a formában hazugság.
Bolyai János a már említett Appendix című 26 oldalas tanulmányában megalkotja a nemeuklideszi geometriát, mely alapot adott a későbbi, 20. századi fizikai elméleteknek.

„A nehézkedés törvénye is szoros összeköttetésben, foljtatásban látszik az űr természetével, valójával miljségével.”

Vagyis létezik kapcsolat a gravitációs mező és a térgeometria között. (A szöveg egyébként külön is szerepel egy másik kéziratlapon, tehát nem tűnt el a ládából.)
Bolyai valóban foglalkozott a gravitációval, de leginkább egy új térelmélet matematikai kidolgozásán fáradozott. Így tévesen ki lehet jelenteni, hogy megalkotta a relativitás elméletet, ami persze valótlanság, viszont Bolyai alapgondolata Einsteint elindította saját kutatási projektje felé, melynek korai változatát már 1905-ben publikálhatta. Maga Einstein sem cáfolta, hogy ismerte Bolyai munkásságát, mindig is elismerően nyilatkozott a magyar matematikusról.Bolyai János az abszolút geometria megalkotásával nem csak Einsteinnek, hanem más tudósoknak is kutatási alapot adott, munkája elősegítette többek közt az űrkutatás és a csillagászat fejlődését.


Bolyai Jánosnak sosem volt diákládája. Halála után kiadatlan írásait hozzátették édesapja hagyatékához, az ő ládájába, melyet 1954-ig a marosvásárhelyi Református Egyetem könyvtárának egyik raktárában őriztek. Innen az államosítás után került át az összes Bolyai hagyatékkal együtt a Teleki Téka palotába. A könyvtár gondosan megőrzött iratai között nem találtak arra vonatkozó nyomot, hogy 1914 tavaszán bárki is engedélyt kért volna arra, hogy a csaknem 15 ezer oldalnyi Bolyai kéziratokat tanulmányozhassa. (Egyébként a láda tartalma sokáig senkit sem érdekelt komolyabban.) Ráadásul a kéziratok jelentős része olyan kódolással íródott, melynek feldolgozása csak később vált lehetségessé.


Azt viszont bátran kijelenthetjük: Bolyai János sokkal többet tett a tudományért, a tudomány gyakorlati alkalmazásáért, mint egy nehezen megfogható axióma megteremtéséért. Nem véletlen, hogy Appendix című művét 2009-ben egyhangú szavazással választották be az UNESCO világemlékezeti programjába.