Kevés olyan magyar színésznő volt, aki ennyiféle arcát tudta megmutatni. Thália legrakoncátlanabb tüneménye, tündér és boszorkány egyszerre. Ez volt Kiss Manyi, aki 1911. március 12-én  született Magyarlónán pedagógus házaspár gyermekeként, s aki minden szerepét olyan természetességgel formált meg, mint ahogy más levegőt vesz.Magánéletét viszonylag féltve őrizte, súlyos betegségéről is csak a legvégső stádiumban értesültek rokonai, közeli barátai.


1926-ban kezdte a pályáját Kolozsvárott, s csupán nyolc év kellett ahhoz, hogy a budapesti közönség is megismerhesse. A köztes időben kikacsintott a cirkusz világába, Alfredo Ufferini bűvész-artista férjével bejárta a nyugatot.A fővárosban tucatnyi színházban játszott egyszerre, nem akarta lekötni magát. 1940-ben kapta meg Eisemann Mihály operettjében a Fiatalság bolondság-ban Babszi szerepét, akinek sikerszáma a Jaj, de jó a habos sütemény kezdetű nóta volt, mely összeforrt Kiss Manyi személyével. Közben egy kis szerelem az ifjú Károlyi gróffal, melynek a gróf mamája vetett véget.


Kitört a második világháború és  1942. november 16-án a Tábori Színház is a frontra indult - a társulatban Kiss Manyival. Később ezért nem kapott állandó szerződést.Itt találta meg az újabb szerelem Bakonyi János (Muki) személyében, aki később Nyúl úrként nem sok örömet hozott magánéletébe.
A háború után csak szerepekre szerződhetett, ez volt a büntetése a katonák szórakoztatásáért. Aztán 1954-ben végre a Madách Színházban talált otthonra, s a szerepkörök teljes skáláját játszhatta el, Vadász Fricitől a Kurázsi mamáig oly nagyszerű tökéletességgel, hogy már életében legendává vált.


Komlós Juci és Márkus László voltak a legjobb barátai, de legbensőbb vívódásairól, betegségéről még nekik sem beszélt. Lelke akkor bénult meg, amikor 1971-ben nyugdíjazták. Utolsó szerepét a Bodnárnét már komoly fájdalmakkal játszotta. Mikor kezelésre kórházba vonult, így búcsúzott:

„Jövő héten jövök…, de ha nem, jönnék, az se baj. Jó volt, szép volt, elég volt.”

1971. március 29-én ismét kihunyt egy csillag a magyar színművészet egén, s lassan beköszönt a teljes sötétség.

Kiss Manyi