1.
36 napon át tartott a II. Világháború egyik legvéresebb csatája Ivo Dzsima szigetén. Csaknem 23 ezer japán katona védte hadállásait 70 ezer amerikai tengerészgyalogossal szemben. A pusztító küzdelemben több mint 20 ezren haltak meg. A sziget elfoglalása stratégiailag igen fontos volt, s bár még a hadművelet javában zajlott, amikor egy 18 főből álló különítmény ( valószínűleg ők voltak a zászlót felállítók: Ira Hayes, Franklin Sousley, Michael Strank, John Bradley/Harold Schultz, Rene Gagnon és Harlon Block) kemény küzdelem árán három nap alatt elérte a sziget legmagasabb pontját hogy kitűzze a „csillagossávos” lobogót. Természetesen elkísérte a katonákat Joe Rosenthal fotós is, aki megörökítette a legtöbb amerikai retinájába beégett képet. Többször is. Először egy kisebb zászlót állítottak fel mások, aztán azt a parancsot kapták, hogy ismételjék meg a zászlóállítást, de egy nagyobb zászlóval, olyan igazi amerikai módra, tehát szépen beállítva és megrendezve. Így néhány óra múlva beszereztek egy nagyobb zászlót és azt is jól kitűzték. Ugye milyen szép a történelmileg hiteles ábrázolás?

2.
A második fotó körül sincs minden rendben. Sok ezer kilométernyire, Moszkvában, Sztálin is látta a már említett Joe Rosenthal képet, s parancsba adta egy hasonló, azóta szintén ikonikussá vált fotgráfia elkészítését. Jevgenyij Ananyjevics Haldej a Vörös Hadsereg hivatalos fotósa, aki végigfotografálta a keleti front hadszíntereit - Berlinbe utazott, hogy tervei szerint megörökítse, amint bátor, orosz katonák kitűzik a szovjet lobogót a Reichstag-ra. Ez se ment simán, mert a berlini harcok még igen hevesen folytak és a kitűzött cél, a kitűzés mindig csak késlekedett. Végül a Vörös Hadsereg megadásra kényszerítette a maradék német honvédőket, s immár lehetőség nyílt arra, hogy elkészülhessen a híres fotó. Már két napja béke volt, mire Jevgenyij nagybátyjától sikerült az eredetileg abroszokból összevarrt nagy vörös zászlót beszerezni. Az első fotó a Tempelhof repülőtéren készült, a második helyszín a Brandeburgi kapu tetején. Végül az eredeti tervhez jutottak vissza, az akkorra már életveszélyesen romossá vált Reichstag épületéhez. Volt némi bénázás, de itt elég volt csak három katona a zászlóhoz (Abdelhakim Iszmajlov, Alekszej Kovaljov, Leonyid Goricsev). A képek elkészülte után a legjobbnak ítélt kép elindult a világhír felé. Igaz, az egyik katona mindkét kezén karórát hordott, ami a fosztogatás nyilvánvaló tényét mutatta, ezért azt utólag Jevgenyij „korrigálta”.

Azt hiszem, hogy bár csodálatosak a történelmet megörökítő fotók, mégis, a történetük elgondolkodtat. Lehet, hogy sokszor nem azt és nem úgy látjuk az elkészült képen, ahogy az a valóságban volt? Ha ezek a hamisítások, torzítások megtörténtek a múltban, akkor mi akadályozza meg a jelen fotósait a most eseményeinek fotós csúsztatásaiban? Ráadásul míg Jevgenyijnek csak egy tűje és némi fekete tusfestékje volt a „retusáláshoz”, addig a ma fotósai komoly szoftveres támogatással bírnak. Megteszik? Megteszik.