Ha klasszikus angol költészetről esik szó, akkor általában, vagy inkább jó esetben William Shakespeare neve sokaknak beugrik. Akik egy picivel jobban odafigyeltek még felrémlik az Alfred Tennyson név. Ha valakit pedig érdekelt is a dolog, akkor hamar rátalál Alexander Pope nevére.
Megjegyzem, elég szegényes a lista, s ha csak egy kicsit is összehasonlítjuk a mi költőink sorával, messze vezetünk. Ráadásul mennyivel árnyaltabb és színesebb, játékosabb a mi költészetünk! De hát a magyar nem világnyelv, az angol meg igen. Ez a fő oka annak, hogy annyira felfújják, mint egy pudingot.


Szóval, Pope. Katolikus családban született 1688. május 21-én. Katolikus volt egy erősen anglikán egyházat erősítő országban. Így aztán hivatalosan nem járhatott iskolába és költözniük is kellett Londonból. A nagynénje tanította írni és olvasni, s mivel vidéken nem volt annyira szigorú az ellenőrzés, ezért -bár titokban- még iskolába is járhatott. Mindezek mellett tuberkulózisban szenvedett, ami eltorzította a testét, s így mindössze 137 centiméteresre nőtt. Ezt hihetetlen széles spektrumú tudásával és tehetséges nyelvérzékével ellensúlyozta.


„Külsőmnek hízeleg, dicséri sok:
mint Horác köhögök; s vézna vagyok,
Ammon fia mégsem ért vállamig se,
Ovid-é orrom, s „Az Ön szeme szinte...!"
Hát tárjátok elém, készségesen,
elődeimben saját szégyenem.”


22 évesen jelent meg első verseskötete, ami igen sikeres lett. Mivel imádta a klasszikus, görög költészetet, -Homérosz volt a kedvence- elsőként angolra fordította az Iliaszt. Ezzel hihetetlenül népszerű és gazdag lett. Megnyíltak előtte a londoni irodalmi szalonok, ahol szellemével mindenkit képes volt meghódítani. Annak ellenére, hogy csúnyácska volt, a hölgyek imádták, fennmaradt levelezése alapján bizton állítható, nagy kujon volt.


Fontos, életre szóló barátságot kötött John Arbuthnot orvos-matematikus, Jonathan Swift és John Gay írókkal, akikkel megalapították a Scriblerus Klubot. A klub célja kifigurázni a fennhéjázó ostobaságot, az ócska irodalmat. Elnökük egy általuk kitalált személy, Martinus Scriblerus lett. Kaptak aztán hideget, meleget, elég ha csak Swift Gulliver történeteire, vagy Gay Koldusoperájára gondolunk. (Igen, Brecht később a Koldusoperát dolgozta át a huszadik századi verzióra.)


„Miért írok? Családom sújtja átok,
vagy csak engem, hogy így tintába mártott?
Még nem a hír bohóca, kicsi gyermek,
versben selypítettem, s jöttek a versek.
De más hajlamom érte fől nem adtam,
nem voltam rest, apámnak szót fogadtam.
Múzsám nem nőt szolgált — baráti kört,
s tűrtem, hogy kínom: életem gyötört...”


/A verseket Ferencz Győző fordította/


Alexander Pope viszont lefordította az Odüsszeuszt is, s ekkor már annyira gazdag, hogy gyönyörű villát vásárol, amiből később jelentős irodalmi találkahelyet szervez. Ő az első angol költő, aki kizárólag irodalmi alkotásaiból él, ráadásul nem is rosszul.
Idősebb korára inkább ellenzéki, politikai kritikákat írt, s bár volt néhány irodalmi terve, azokból semmi sem valósulhatott meg, ugyanis a Twickenham-i villa ajtaján bekopogtatott a halál.


Műveit Anglián kívül igazából kevesen ismerik, mert nagyon angol. Ráadásul a speciális verselése (heroic couplet) miatt nem is könnyű fordítani. 11 kötet, ebből két jelentős fordítás sorakozhat annak a polcán, aki beszerzi Alexander Pope összes művét.

Alexander Pope