„Úgy harcolt, mint egy óriás. Az ellenség közül senki sem férkőzhetett a közelébe. A drága grófot a mellének baloldalán lőtték át, egy másik golyó elől a homlokán érte. Rögtön összerogyott, holtan terült el. Tisztjei még hosszan harcoltak mellette, hogy holttestét mentsék, de végül valamennyit lekaszabolták.”

Hogy biztosan így történt-e? Azt hiszem, már soha senki nem fogja kideríteni, s azt gondolom, már nem is kell. Inkább méltó módon emlékezzünk eme nemesi önfeláldozásra.

A 452 esztendővel ezelőtt történt eseményekről sok, néha ellentmondó információ lelhető fel. Némelyeket hivatásos történetírók, másokat szemtanúk írták, diktálták - köztük Cserenkó Ferenc, Zrínyi apródja. Tőle, de másoktól is úgy tudjuk, hogy I.Szulejmán 1566. augusztus 10. napján kezdte meg Sziget várának ostromát. A várat 2500 horvát és magyar katona védte, míg csaknem ötvenezer török próbálta elfoglalni. 34 napon keresztül tartották Zrínyi katonái a nem éppen minőségi anyagból épített erődítményt. A számtalan roham után a védők száma mindössze 300 főre zsugorodott, de a török sereg is elveszítette erejének 45 százalékát. Ráadásul a végső ostrom hajnalán azaz 1566. szeptember 7-én, hosszas szenvedés után I.Szulejmán is elbúcsúzott a halandóság birodalmától. Sziget vára ekkor már szinte csak romhalmaz volt. Több helyütt lángolt, s még ép falai, bástyái alatt pusztító török aknák várták bevetésüket. Zrinyi belátta, hogy az ígért királyi felmentő sereg sohasem fog megérkezni. Beszédet tartott, s katonái esküt tettek: ha kell, feláldozzák magukat, de a várat nem adják át a töröknek.

A déli végső ütközet előtt további gyújtóbombák zúdultak a védőkre, majd felrobbantak az aknák is. De még ez sem volt elég, Zrínyi maroknyi csapata még mindig tartotta magát. Ekkor -parancsára- néhány ágyút vittek a bejárat elé, majd szélesre tárták a kaput. Elsütötték az ágyúkat és rohamra indultak. A legutolsóra. Oroszlánként küzdöttek, de szinte mind odalettek.

Zrinyi sok törököt küldött a másvilágra, mielőtt három golyó is eltalálta volna. Halott testét a janicsárok megkaparintották, fejét levágták és három napig egy lándzsára tűzve a táborukban tartották. Végül elküldték a magyar királynak I.Miksának, aki aztán tisztességgel eltemettette. De mi lett a testével? Török források arról számolnak be, hogy a bán testét nem vetették tűzre a többi halottal együtt, hanem az egykor a bánnál raboskodó Vilics Musztafa egy különálló sírba helyezteti el.

„…mert énnékem jó szomszédom volt, és az ű halálán most is bánkódom, akit azzal is bizonyítottam, hogy az ű feje karóban ne álljon, azért küldöttem fel, tisztességet tettem nékie, testét is eltemettettem, kár volna, hogy olyan vitézlő úrnak testét az madarak ennék…”

Szigetvár önfeláldozó védői nem csak a várat, de a kiflivé zsugorodott Magyarországot, s Európát óvták meg a további török pusztítástól. Mert hetedik hadjáratuk végére elfogyott erejük, felmorzsolta egy maroknyi horvát és magyar, kiknek emlékezete örökké fennmarad, míg csak kereszt lesz a templomaink tornyán.

Miért is kell tisztelettel teli meghatottsággal, de racionális előrelátással gondolni e nemesi önfeláldozásra ma, a 21. században? Mert a történelem időnként ismétli önmagát. Mindenki úgy értelmezi e jelenkor eseményeit, ahogy ideológiai vagy vallási hovatartozása szerint akarja, de néhány lényeges történelmi eseményt érdemes szem előtt tartani. 973. évi Sevvál hó 9-én (azaz: 1566. április 27-én) I.Szulejmán szent és végső háborút hirdetett Magyarország és a keresztények elpusztítására. Aztán 432 évvel később egy Osama bin Laden nevű férfi Pakisztánban 150 fegyveres iszlamista szervezet vezetőivel megalapította a „A zsidók és keresztesek elleni szent háború iszlám nemzetközi frontja” nevű szervezetet, mely 2001. októberében, az al-Dzsazira televízió nyilvános adásában dzsihádra, vagyis szent háborúra szólította fel a világ összes muzulmán vallású emberét.

"Mától kezdve az igazhívő nép nem tűr tovább csöndben. Minden muzulmánhoz szólok, férfiakhoz, asszonyokhoz, de legfőképp a fiatalokhoz, hogy emlékeztessem őket: a Dzsihád kötelesség! Allah azért adta nekünk ezt a szent háborút, hogy kivívjuk nevében a győzelmet, és hogy a keresztények megsemmisítő vereséget szenvedjenek."

Mi nem világos ebből?

Zrínyi Miklós