Három, kettő, egy - Start.
Elindult.
A lehető legközelebb akarok maradni a peremhez, anélkül, hogy túlbuknék rajta. Onnan sok olyasmit lehet látni, amit középről nem.
Kurt Vonnegut (1922-2007)
Valahogy én is így gondolom. Persze nem feltétlenül igaz és általános, hogy minden író, írogató embernek így kell vélekednie.
Ahogy nézegettem az író képeit, érdekes felfedezést tettem. Igyekezett úgy művészien irreális képzőművész lenni, mint ahogy művészien reális volt íróként.
Álljon itt most Kurt Vonnegut 8 pontja, jótanácsa a kezdő írókhoz. Természetesen nem kötelező ezeket követni, de érdemes észben tartani:
1. Vadidegenek idejét ne pazaroljuk.
2. Az olvasó legalább egy olyan szereplőt igényel, akiért szurkolhat.
3.Minden szereplőnek akarnia kell valamit, még ha az a valami csupán egy pohár víz is.
4. Minden mondatnak az a dolga, hogy vagy a figura megértését, vagy a cselekmény kibontakozását segítse elő.
5. A történet végéhez minél közelebb kell tenni az elejét.
6. Legyünk szadisták. Bármennyire kedvesek és ártatlanok a főszereplők, mérjük rájuk a lehető legtöbb és legszörnyűbb csapást. Hadd lássa az olvasó, hogy figuráink miféle matériából készültek.
7. Csak egy személynek tetsszen amit írunk. Ha sarkig kitárjuk az ablakot és az egész kerek világot magunkhoz akarjuk ölelni, a regényünk csúnya tüdőgyulladást kap.
8. Minél előbb mindenbe avassuk be az olvasót. Fenébe az izgalmakkal. Az olvasónak olyan tökéletesen tisztában kell lennie, hogy mi miért és hol történik, hogy ha netán az egerek megrágják az utolsó lapokat, maga is befejezhesse a könyvet.
Manapság, természetesen nem ilyen könnyű sikeres írónak lenni. Nem elegendő a tehetség, a mesterség ismerete. Itthon meg pláne. Jól kell tudni ismerni a térdeplő pozitúrát, mert sok segget kell kinyalni. Vagy elegendő, ha a bulvárfos média darálója kiköp. Lehetne sorolni a neveket. S ha sokat hallja a mitsem-ismerő, akkor a végén még el is hiszi.
