Asztahűha

Rácsodálkozásaim a világra. Vagy valami ilyesmi.

Orwell

Orwell kacskaringós és kalandos életútja során megtapasztalta az élet igazi mélységeit. Tovább»

Lelkiismeretes humorista humorban nem ismer tréfát.

Éppen 130 esztendeje született a magyar irodalom és újságírás egyik kiválósága, Tovább»

Pantagruel álmai

Különös és ritka könyv birtokosa lehet az, Tovább»

Ki a jó író, és mitől lesz író egyáltalán?

Ha valaki veszi a fáradtságot és egy kicsit „guglizik” hozzá, akkor ezernyi oldalt talál e témában. Talán a saját szájízének megfelelő választ is megleli.  Tovább»

A költészet világnapjára

Novella, dráma, vagy teleregény?

Nem vagyok afféle csókos legény,

kinek megírni mindezt érdekében állna,

mögöttem nincs senki, ki beprotezsálna. Tovább»

Néma

Néma a szó, Tovább»

Erich Kästner - avagy: A humor a bölcsek esernyője.

Mint egy vonatban utazunk itt
a nagy időbe, tétova.
Nézünk. A tájat láttuk untig.
Mind egy vonatban utazunk itt
s nem tudja senki, hogy hova.

Ez alszik és felnyög a másik,
a harmadik sokat beszél.
Elvágtatunk egy állomásig.
Megy a vonat, rá álom ásít,
de sosem int feléje cél.

Zárjuk-kinyitjuk a bőröndünk.
Oly érthetetlen a dolog.
Hajnal felé már merre döngünk?
A kalauz ajtónkba föltűnt
és a bajszába mosolyog.

Még ő se tudja, mi van ott túl,
lassan kiballag hallgatag.
Sivít a síp, gőzfüttye zordul.
Lassít a mozdony, féke kordul.
Halottjaink leszállanak.

Gyermek kiszáll. Bőg anyja rája.
A múltnak pályaudvarán
áll a halottak néma nyája.
A vonat indul, zúg a pálya
s nem tudja senki, mért, talány.

Az első osztály bús, virrasztás.
Csupán egy hájas úr tapad
piros selymére, fullad, asztmás.
De büszke, hogy nem látja azt más.
A többinek jó a fapad.

Mind egy vonatban utazunk itt,
kergetve percet és halált.
Nézünk. A tájat láttuk untig.
Mind egy vonatban utazunk itt
s van sok, ki rossz szakaszba szállt.

Kosztolányi Dezső fordítása

 

A fenti költemény egy olyan szerző munkája, akit ma leginkább az ifjúsági irodalom egyik jelentős szerzőjeként ismerünk, pedig a 20-as, 30-as években a berlini irodalmi élet kiemelkedő és meghatározó alakja volt.


Erich Kästner 1899. február 23-án született Drezdában. Édesapja egy bőröndöket gyártó gyárban volt bőrfeldolgozó, édesanyja cseléd, majd fodrász. A kis Erich életéről sokat megtudhatunk híres regényeiből (pl: A repülő osztály). Még le sem érettségizett, behívták katonának. Nehéz-tüzérként harcolta végig az első nagy háborút, s ezen időszak komoly lelki sebeket ejtett. Örökre antimilitaristává tette, s kialakította humanista életszemléletét. A háború után végre leérettségizhetett és Lipcsébe ment tanulni az egyetemre. Szülei nem tudták támogatni, így verseket, cikkeket, novellákat és kritikákat írogatott különféle újságokba. A diplomaszerzés után a fővárosba, a hihetetlenül pezsgő Berlinbe költözött, s csakhamar az új irodalmi irányzat a Neue Sachlichkeit jeles képviselője lett. Ebben az időszakban jelenik meg első verseskötete és születik leghíresebb ifjúsági regénye az Emil és detektívek, mely később az eredeti pályaívtől eltérő irányba tereli. A regény pillanatok alatt óriási karriert fut be, csak Németországban 2 millió példány kel el és 59 nyelvre fordítják le.De e regény megjelenésekor még más elképzelése volt a "német felvilágosodás dédunokájának". Számtalan cikket, glosszát, verset, novellát jelentetett meg a különféle sajtótermékekben. A berlini szellemi élet említésekor mindig előkerült Erich Kästner neve.


Aztán kitört a második nagy háború. Műveit betiltották, a nagy könyvégetéskor máglyára kerültek versei, regényei. Az írószövetség kizárta, s csupán álnéven tudott publikálni. Igazi németként nem menekült el, a korszak hiteles krónikása kívánt lenni, aki az események közeléből képes tudósítani. Gyakran kihallgatta a Gestapo, igyekeztek belefojtani a szót, mindhiába. Mikor a világ esztelen módon kifordult önmagából, mikor úgy látszott, hogy a józan német nép elveszíti ép eszét, Ő akkor is sziklaszilárd optimizmussal hirdette humanista gondolatait.


„Szívük legrejtettebb zugában félénken és a világ minden garázdálkodása ellenére virágzik a balga és oktalan remény, hogy talán az emberek mégis egy kicsit, egy egészen kicsit jobbá tudnának lenni, ha elég gyakran megszidják, kérik, megsértik és kinevetik őket.”

 

Igazi fricska volt, hogy 1944-ben Berthold Bürger álnév alatt Ő írta a Münchhausen című film forgatókönyvét. Regényeit, verseit pedig Svájcban jelentette meg.

A második világégés után Münchenben folytatta írói, újságírói karrierjét. a Neue Zeitung szerkesztőjeként kiadta a Pinguin című gyermekújságot, mely 1946-tól 1953-ig jelent meg. Számtalan regény, színdarab, filmforgatókönyv, esszé, értekezés, vers jellemzi páratlanul intenzív alkotói termékenységét, az új német irodalmi-politikai kabaré megszületése is hozzá köthető. De neve végérvényesen összeforrott az ifjúsági irodalommal. Emil és a detektívek, Május 35., A repülő osztály, A két Lotti, Az eltűnt miniatűr, Az állatok konferenciája. E művek -sajnos- elfeledtetik az olvasóval Kästner komolyabb írói alkotásait; olyan versek, regények, esszék maradnak homályban, mint a Fabian, egy moralista regénye, Három ember a hóban, A salzburgi szobalány avagy Kishatárforgalom, vagy a Szív a tükörben és a Ma versei című verseskötetek.


A szerző magánélete -házassága, gyermekei és szeretői- kusza gombolyag, nem tisztem kibogozni.  Utolsó éveiben -ahogy Jack London is- szoros barátságot ápolt John Barleycornnal, vagyis az alkohollal, s e betegség néha ostoba döntésekre ragadtatta, melyeket aztán később -józan állapotában- igyekezett helyrehozni. Az új német irodalmi körökhöz nem kívánt csatlakozni, így megmaradt a moralista újságírás és az ifjúsági irodalom mellett. Ettől függetlenül elvállalta a nyugatnémet írók szövetségének tiszteletbeli elnöki tisztjét. Végletesen pacifista volt, gyakran felszólalt Németország új fegyverkezése ellen. A nyugati gondolkodásmódban túl baloldalinak számított, a szocialisták viszont túlságosan nyugati, polgári írónak tartották.

Az utókor számára éppen elegendőek humanista versei, kiragadott gondolatai:

"Véssétek mélyen az agyatokba és a szívetekbe, mint valami ősrégi kőtábla feliratát: ne engedjétek, hogy kiűzzék belőletek a gyermekséget!"

Erich Kästner

Boulle

A pipázók nemzetközi napján született a maga is nagy pipázó hírében álló Pierre Boulle francia író. Tovább»

Verne

Kevés olyan író született a földkerekségen, akit a világon még ma is olyan sokan szeretnek, akinek a műveit csaknem 200 nyelvre fordították le, akinek csodálatos „találmányai” szinte mind megvalósultak. Jules Gabriel Verne 1828. február 8-án született Franciaországban, Nantes városában. Édesapja ügyvédnek szánta a fiát, s bár el is végezte az egyetemet, soha egy percet sem praktizált. Helyette az írás és az olvasás érdekelte, falta a természettudománnyal foglalkozó műveket, vadászott a technikai újdonságokra. Volt is bőven, hiszen a 19. század közepe mindig hangos volt az ipari és tudományos újdonságoktól.

A fiatal Verne Párizs és a színház megszállottja. Id. Alexandre Dumas biztatására járja a színházakat, hogy bemutassák műveit. Néha-néha sikerrel is jár, de a bevétel még az éhenhaláshoz is kevés. Segédírnok lesz, s mellékesen egy folyóiratba ír érdekes, ismeretterjesztő cikkeket, melyeket szívesen olvasnak.

Rengeteg tudományos előadást látogat, falja az új és új híreket, barátságot köt mindenkivel, aki csak számít az új tudományágak területén. Lassan elfordul a színház világától, s inkább a regény műfaja kezdi érdekelni, melyben ötvözheti a kalandot a tudományos ismeretterjesztéssel.

Mikor anyagilag kissé rendbe jön, házasságot köt, de ennek vonzataként pénzemberré, pontosabban tőzsdeügynökké válik. Valójában utálja az egészet, legszívesebben írna és olvasna. Végül -nagy szerencséjére- megismerkedik egy Jules-Pierre Hetzel nevű kiadóval, aki efféle nagyságok kiadója és barátja, mint Balzac, Stendhal, Hugo. Hetzel lát a fiatal íróban fantáziát és hosszútávú szerződést köt vele. Ezzel egy új műfajnak nyit kaput, melyet ma a tudományos fantasztikumnak ismerünk, s melynek első képviselője Jules Verne.

 

Regényírói munkásságának első darabja az 1862 decemberében megjelent Öt hét léghajón című alkotás, mely a repülés újdonságait ötvözi Afrika bemutatásával, természetesen roppant kalandos formában. Hihetetlen nagy siker lesz, s az olvasók már alig várják a szerző új munkáit. Nem kell sokáig türelmetlenkedniük, hiszen Verne rendkívül termékeny. Sorra jelennek meg a jobbnál jobb, izgalmasabbnál izgalmasabb történetek. Humorral, kalanddal, érdekes ismeretekkel. Nem mernék vállalkozni rá, hogy leközöljem a teljes életművet, inkább csak néhány cím, melyeket magam is olvastam: Utazás a Föld középpontja felé; Utazás a Holdba; Hatteras kapitány; Nemo kapitány, 80 nap alatt a Föld körül; Rejtelmes sziget; Dunai hajós, Sándor Mátyás; Nyolcszáz mérföld az Amazonason. Csak cseppek a hatalmas 55 évet felölelő életműben.

Ahogy múltak az évek Verne érdeklődése az új iránt sosem csökkent. Csak életereje fogyatkozott meg néha. Cukorbetegség kínozta, egy merényletből származó lövedék miatt lábfájása keserítette életét, írógörcs akadályozta munkájában, s a hallását is megkoptatta az idő.

„Egyik fülemre majdnem teljesen megsüketültem, de ez nem aggaszt, mert így csupán a felét hallom annak a sok ostobaságnak, és rosszindulatnak, ami a világot elárasztja. Számomra ez is vigasz.”

Írja halála előtt nem sokkal.

1905. márciusának közepén rosszul lesz, elveszti eszméletét. A város szalmát szórat az útra, hogy a kocsik kerekei ne zavarják pihenését, de március 24-én átlép az árnyékvilágba, hogy csatlakozzék általa is tisztelt elődei társaságához. Temetésén a rokonokon, a barátokon és a rajongókon kívül miniszterelnökök, királyok és más uralkodók is leróják tiszteletüket. Márvány síremlékén csak egy mondat áll: „Az örök ifjúság és a halhatatlanság felé..."

Akit részletesebben érdekel a téma, annak nagy szeretettel ajánlom Daróczi József tanár úr összeállítását itt:

http://verne.djp.hu/

C.D.

Az angol viktoriánus kor egyik nagy -ha nem a legnagyobb írója Charles John Huffam Dickens, Tovább»

Marlowe

A "rossznyelvek" szerint William Shakespeare számos művét valójában Christopher Marlowe írta, aki Shakespeare előtt a legnagyobb drámaírónak számított Angliában. Tovább»