Asztahűha

Rácsodálkozásaim a világra. Vagy valami ilyesmi.

A Walpurgis-éj

Burning Man-2018

Igazából nem is akartam írni róla, de... Tovább»

Világos, mint a vakablak

Aki szerencsés csillagzat alatt született és megtehette, hogy Angliában gondtalanul utazgasson, bizonyára felfigyelt arra a furcsaságra, hogy a régi, történelmi épületeken mennyi befalazott, úgymond vakablak található. Tovább»

Asztahűha, már ilyen is van: a fokhagyma világnapja

Ma van annak a különleges növénynek világnapja, melyet közel 6 ezer éve fogyasztunk sütve, főve, nyersen, külön vagy ételeinket megfűszerezve. Tovább»

Kellene egy efféle új közlekedési tábla...

mert egyre több a mobilzombi. Tovább»

Tálalós, vagyis találós kérdés. Mi az? Amerikából jött, kilencven éves, zacskóban adják és ma már akkor is állott és száraz, ha friss?

Ha nem tudja a választ, akkor csak olvasson tovább, s megtudja. Tovább»

Hemingway koktélreceptjei

Állítólag a híres író műveinek jelentős részét egy fal mellé helyezett magas szekrényke tetején lévő írógépen, állva írta. Tovább»

Harley-Davidson

Úgy „tartyaja" szokás, hogy a felső és középosztályból származó férfiak ötven felett „megbolondulnak”, vesznek egy k* nagy, fényes, csillogó, drága motort és így, a jó idő beköszöntével bőrruhába bújnak és motorra pattannak. Ha szerencsések, akkor nem törik össze magukat az első kanyarnál, mert alapvetően bénák a motorozáshoz. Tovább»

Casanova

Voltaire-t a 18. század híres és sikeres íróját ma is szívesen olvassák, de bármily meglepő, kortársa, rajongója még nála is olvasottabb. A neve: Giacomo Casanova. Tovább»

A víz világnapja

Már 1992-ben a Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián megfogalmazták, hogy -hosszú távon- a meglévő ivóvíz készlet nem lesz elegendő a Föld nevű bolygó több mint 7 milliárd lakójának. Tovább»

A Boldogság Nemzetközi Napja

#happyday

Ma van nemzetközileg a boldogság napja. Ne nézz bután, hiszen Buthán az az ország, ahol a GDP mellett ezt is mérik és kérik, mindenki csatlakozzon a boldogság nemzetközi napjának ünnepéhez. Az ENSZ 2012-ben döntött, hogy március húsz lesz az ünnep napja.

Talán nem is oktalan a kérése ennek a parányi buddhista királyságnak, ahonnét hazatérve az utazók arról mesélnek, ott tényleg boldogok az emberek. Annak ellenére, hogy szinte semmijük sincs, legalábbis semmi olyanjuk, amit mi fontosnak tartunk, s amiről már rég elfeledkeztünk. Az alig fél Magyarországnyi területen szinte csak hegyek és dombok vannak. Amikor süt a nap, akkor is hideg van. Úthálózat gyakorlatilag nincs. Se bűnözés. Vannak viszont ősi, hatalmas fütyikkel (Drukpa Künli) díszített templomaik, házaik és a majdnem érintetlen természet. Nincsenek még egy millióan se (bár a nép egy részét simán kiüldözték az országból) s az ország élén az ötödik király csücsül.

Tulajdonképpen az 1960-as évekig középkor volt, majd néhány év alatt átugrottak pár száz évet, választottak egymás után néhány királyt. A legutolsó -Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk- nagyon jó fej, fejlett demokráciát akar,s lemondana a trónról, de a nép tiltakozik.
A 90-es évektől már kábeltévét és internetet is élvezhet az egyszerű bhutáni polgár, de túl nagy érdeklődés nincs rá. Látják a határon túli, távoli, magát civilizáltnak kikiáltott népeket, a jóléttől megcsömörlött, lelkileg elsivárosodott generációkat, s ettől máris boldogabbak lesznek, hiszen Buthánban, ha valaki szeret valakit, azt minden érdek nélkül teszi, s a mosolyért ott nem kell borravalót adni.

Szóval, ha tehetjük, kapcsolódjunk szívünkkel ehhez a szép gondolathoz, s ünnepeljük meg a Boldogság Napját.

„Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!”